Május 25-e újra olyan nap volt, amit sokáig nem fogunk elfelejteni – sem mi, sem a bundás kis résztvevők.
A Puppychinóban ismét megtartottuk örökbefogadós napunkat, immár ötödik alkalommal, és minden alkalommal egy kicsit jobban meghat minket az a szeretet, amit kapunk – és adhatunk.
Előkészületek – szívvel, lélekkel
Már az előző nap izgatottan készülődtünk: kávé, sütemény, dekoráció, simogató sarkok – mindent úgy rendeztünk el, hogy az első találkozások igazi, meleg családias hangulatban történhessenek. Mert az örökbefogadás nemcsak döntés… hanem kapcsolat kezdete.
A kis hősök érkezése
Reggel 10:00-kor megérkeztek a kis vendégeink az ideiglenes befogadókkal. Tizenegy kutya, különböző háttérrel, korúval, mérettel – de egyvalami közös volt bennük:
remény a jobb életre.
Volt köztük párhetes csöppség, hatéves kedves öregúr, szőrtelen, de ragyogó szemű kis lélek és mindenkit hangosan köszöntő önjelölt házigazda is.
A fajtájuk? Szinte beazonosíthatatlan. De a személyiségük – felejthetetlen!
Ölelések, simogatások, új kapcsolatok
Ahogy 11:00-kor megtelt a kávézó – nem csak emberekkel, hanem nyitott szívekkel –, pillanatok alatt élet költözött minden sarokba.
Simogatások, ismerkedés, kedves beszélgetések. Látni, ahogy vendégeink egymás kezébe adják a kutyákat, és elmerülnek az első kapcsolódás varázsában – leírhatatlan érzés volt.
Ez a néhány óra nemcsak a kutyusoknak jelenthetett új esélyt, hanem nekünk is adott valamit: reményt és hálát.
Találkozzunk legközelebb is!
Bízunk benne, hogy hamarosan újabb örökbefogadós napot tarthatunk, ahol új kapcsolatok, új családok születhetnek.
Köszönjük mindenkinek, aki eljött, segített, megölelt, hazavitt – vagy csak mosolygott egyet egy kis tappancsosra.
Zárásként pedig hadd osszam meg kedvenc idézetemet:
„A kutyák nem a teljes életünk, de ők teszik teljessé az életünket.”
– Roger Andrew Caras
Köszönjük, hogy velünk voltatok!
